(1)
Elmémen eluralkodik a káosz.
Tévelygés, ködös világ -
sejtjeimben érzem a belső
valóságot.
(2)
A szavak ereje a tegnappal vet vállt vállnak.
Huncut kölykei zavart valót vártak.
Karjaik tárják, ordítanak rettegve, némán -
felverik az öntudatlan Holdat.
(3)
Majmok, majmok: az emberrel gyermeket
nemzett a rémálmából riadt Krisztus.
Keresztjét hárman segítik,
a negyediket szakadt torka
röhögése fojtogatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése