(.) Ordas.
Bércek. A bányász hajába mar.
Térdel, kését feni. Bajban Ő a
Mária kezét csókolná, ki meg
örömében Dunát fakaszt a
combjai közűl. Nem nőtt
még fel. Álomkutatónak
szánták, kérdezett folyton.
Odúból bújt elő, kinyújtózkodott
mielőtt ment volna tovább.
Tudatalatt. Egész nap. Jelek.
Asszonya mérget kortyolt.
Babusgatta. Eltelt vele.
A gondolat mélyére nem
hatolt. Káröröm. Míg
véget nem ér. Ássa már
két jóbarát számára a
magasság talapjait,
megvetett Démonát.
(.) Zsámoj
A kakas a tyúkkal dalol.
Ebédelnek. Hogy kéred a
molyt babám? Mondta a tyúk
és hétrédt széledt. Ekkor a
kakas tüdejébe hirtelen
levegőt szívott. Egy pillanatra
úgy érezte, a képek mögé lát -
ez a gondolat valahol beljebb
siklott és helyét egy magasabb
dimenzió ihlette impulzus vette
át. A képek jelentőségüket
vesztve apró pillangókként
röppentek szerte az univerzumban.
Csodálatos. Jelemezhetetlen.
A szavak vérként áramoltak.
Az érzések ajtókként tárultak a
messziről érkezett utazó előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése